Búcsú Fekete Zoltántól


A Soproni Egyetem közössége, volt munkatársak, barátok, tisztelők megrendülten vesznek búcsút Dr. Fekete Zoltán építészmérnöktől, aki életének 62. évében hunyt el 2018. május 19-én.

Ő is azok közé tartozik, akik éveken át küzdöttek a gyilkos kórral, és ahogy maga mondta, ’sok csatát megnyert, de a háborút végül elveszítette’. Pedig optimista volt mindvégig, betegsége idején is minden erejével küzdött, a gyógyulni és élni akarás vezérelte. Evilági életének utolsó perceiben is mosoly volt az arcán, hogy az őt körülvevő családtagjai így emlékezzenek majd rá.

Tehetsége kimagasló volt, ami már fiatal korában megnyilvánult. Szerette a színtiszta logikát, az egyszerűség és a józan ész érvényesülését a munkában és az életben. A soproni Széchenyi Gimnázium matematika-fizika tagozatán tanult és ott érettségizett 1974-ben, melyet követően rögtön felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára. Középület tervezés és tartószerkezet tervezés szakirányban államvizsgázott, jeles eredménnyel. Diplomamunkáját Diplomadíjjal jutalmazták. Pár éves, tervezőirodában töltött munka után az Erdészeti és Faipari Egyetem Építéstani Tanszékére került, ahol tudományos segédmunkatársként kezdett dolgozni. 1990-ben védte meg egyetemi doktori dolgozatát, Summa cum Laude eredménnyel. A munka „melléktermékeként” Németországban és Hollandiában számítógépes geometriai témájú könyve jelent meg.

Nagy döntés volt az életében, amikor az egyetemet elhagyva Ausztriában, az Atalier Presoly irodában kezdett dolgozni építész tervezőként. Az építészet mellett az építészethez kapcsolódó műszaki tudományok (geometria, szerkezettervezés, programozás és a CAD modellezés) is közel álltak hozzá. Lakóépületek, középületek tervezése mellett a nyolcvanas évek végén irányításával valósult meg Ausztria egyik első CAD osztálya.

1999-ben létrehozta Sopronban saját vállalkozását, a MONARCH Mérnöki Iroda Kft-t, melynek ügyvezetője lett. Vállalkozásának fő profilja a BIM – Épület Információs Modellezés – projektfeldolgozás és szaktanácsadás, jelentős nemzetközi (nyugat- és kelet-európai, közel-keleti) megrendelőkkel.

2009-től újra közeli kapcsolatba került az egyetemmel, az Alkalmazott Művészeti Intézet óraadó tanáraként. A hallgatókkal való foglalkozás nem munka, hanem élmény volt neki, a tehetséggondozásban elért eredmények pedig rendkívüli módon tudták lelkesíteni. A kar akkori vezetésének nagy tervei voltak vele, de a feltételek hiányában ezek végül csak tervek maradtak. Már elmúlt ötven, amikor elkezdte PhD tanulmányait egyéni felkészülőként, melynek eredményeképpen 2013-ban sikeres doktori szigorlatot tett, majd 2014-ben ismét Summa cum Laude minősítéssel vehette át PhD doktori címét.

Sokoldalú ember volt, szakmája mellett érdekelte a kertészet, szőlészet, különösen szerette az ősi Kárpát-medencei szőlőfajtákat. Hasonlóképpen érdeklődéssel fordult a történelem és a régészet felé. Mindig vidám egyénisége, humora, ötletei és szakmai tanácsai hiányozni fognak. Akik itt maradtunk, újra meg újra átéljük és átértékeljük majd az emlékeinket, és fölidézzük kollégánk-barátunk kedves alakját. Tetteit, amelyeket ismerhettünk, és gondolatait, amelyeket ismerni véltünk.

2018. május 24-én a Sopronbánfalvi Hősi temetőben vettünk tőle végső búcsút.

Elérhetőségek

Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar
9400 Sopron, Bajcsy-Zs. u. 4.
B épület, 2. emelet
Tel.: (99) 518-101
E-mail: skk-dekani@uni-sopron.hu