Horváth János, Campus Mundi ösztöndíjas hallgató beszámolója Thaiföldről

Ösztöndíjasként töltött fél évet Thaiföldön a soproni egyetemista

(Forrás: kisalfold.hu)

Tanult, miközben bejárva Délkelet-Ázsiát világot látott és rengeteg élménnyel tért haza Horváth János. A Soproni Egyetem mechatronikai mérnök szakos hallgatója Campus Mundi ösztöndíjasként folytatott külföldi tanulmányokat. Kalandjairól internetes blogot is írt.

Horváth János (Fotó: Magasi Dávid)A külföldi tapasztalatoknak köszönhetően megváltozott az életszemlélete Horváth Jánosnak. Azt mondja, minél többet lát a világból, annál erősebb a kíváncsisága. A Soproni Egyetem ösztöndíjasaként jutott el Thaiföldre, ahol a büdzséjéből arra is futotta, hogy az egzotikus ország számtalan tartományát bejárja. Miután az ösztöndíjas időszaka lezárult, eljutott a környező országokba is. Járt Japánban, Mianmarban, Vietnamban, Kambodzsában és a Fülöp-szigeteken. Kalandjairól rendszeresen beszámolt a vilagegyetemista.blog.hu oldalon.

– Korábban egy félévet töltöttem el Lengyelországban Erasmus-programmal, és elhatároztam, hogy mindenképpen kihasználom a maradék hét hónapot, amit az ösztöndíjkeret megenged. Az első külföldi félévem óta nem igazán tudok megmaradni egy helyben. Úgy gondolom, tanulmányi és szakmai szempontból is nagyon hasznos a külföldi tapasztalat – kezdi a beszélgetést a fiatalember. – Amikor hallottam a Campus Mundi ösztöndíjról, rögtön tudtam, hogy ezt nekem találták ki. Sok keresgélés után kötöttem ki a bangkoki Kasetsart Universityn. A 2018/19-es tanév tavaszi félévére kaptam meg az ösztöndíjat. A vízum megszerzése, a papírmunka és a védőoltás után 2019. január 10-én érkeztem meg a bangkoki repülőtérre. Sikeresen eljutottam a nemzetközi kollégium épületébe, majd az ISC-irodába, ahol koordinálják a külföldi hallgatókkal kapcsolatos ügyeket. Az egyenruhát is meg kellett vennem, mivel ez Thaiföldön kötelező a hallgatóknak, érdekes volt látni, milyen büszkén viselik – folytatja János, majd hozzáteszi, az érkezést követően két hetet kaptak, hogy kiválasszák a nekik megfelelő tárgyakat, addig szabadon látogathatták az órákat. Ő a gépészmérnöki karra került, ami nem vágott teljesen a szakmájába, de jó kiegészítést adott az itthon tanultakhoz.

– A thai nyelvóra kötelező volt, ezenkívül négy tárgyat vettem fel. Az előadások időtartama három óra, ami szerintem túl hosszú egyhuzamban, bár a kezdést és a befejezést a tanárok és a diákok is meglehetősen rugalmasan kezelték, késésnél elég volt a nagy forgalomra hivatkozni. Bangkokban ugyanis szinte mindenütt folyamatos a dugó. A kollégiumtól lehetett bérelni kerékpárt, átszámítva 450 forintért az egész félévre, amivel tíz perc alatt bent voltam az egyetemen. A tanárok többsége jól beszél angolul, bár az akcentushoz hozzá kellett szokni.

– A helyiek kedvesek és segítőkészek voltak, ideges embert szinte nem is láttam. Egészen más, sokkal könnyedebb az életfelfogásuk, mint itt, Európában. Rengeteg újdonságot tapasztaltam, egy teljesen más világba csöppentem, mint amiben itthon élünk. Ott például egy robogóra simán felfért az egész család. Az pedig külön élmény volt, hogy az ottani átlaghőmérséklet harminc fok – sorolja János a rengeteg élményt.

Végezetül azt azért megjegyzi, hogy a thai oktatás színvonala alatta marad az itthoninak. Ezzel együtt is nagyon hasznosnak ítéli a távoli országban eltöltött időszakot. A Soproni Egyetemen idén végez, utána pedig külföldön szeretne munkatapasztalatot szerezni. – Hajt a kíváncsiság, hogy lássam a világot, de letelepedni és családot alapítani nem feltétlenül külföldön szeretnék – tesz pontot a beszélgetés végére a világegyetemista.

Írta: Bódvai Ildikó - Kisalfold.hu

Fotó: Magasi Dávid

Elérhetőségek

Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar
9400 Sopron, Bajcsy-Zs. u. 4.
B épület, 2. emelet
Tel.: (99) 518-101
E-mail: skk-dekani@uni-sopron.hu